Miattad könnyes két szemem.
Miattad véres most kezem.
Miattad fáj a szívem,
miattad ég lelkem.
Miattad jutok a pokolra,
miattad nem kong az óra.
Miattad írok most e papírra,
miattad hull könnyem a lapra.
Miattad nem dobog többé szívem,
miattad véres körülöttem minden.
Miattad ölöm meg magam,
miattad szívem boldogtalan.
Miattad senkim sem maradt,
miattad vágom át torkomat.
Miattad nem tudok aludni,
miattad kell mindig gondolkodni.
Miattad halok meg ma éjjel,
miattad nem iszok több éjen.
Miattad minden elhagyott,
az ég, a nap, a csillagok.
Miattad én már csak egy törött kő vagyok!

(19)  Miért?

Miért mondod azt, hogy lehetnénk barátok?
Miért nem azt, hogy szerelmed kínálod?
Miért nem nézel rám, úgy mint egy nőre.
Miért csak úgy mint egy jó ismerősre?

Miért kell neked más? Mért nem kellek neked?
Miért mondod nekem hogy: Nézd! Milyen szép, és helyes.
Érzem hogy nem tudod, hogy ez nekem fáj...
De vedd észre, nekem te vagy a világ!

Mindent megadnék, amit ő megad neked.
Sőt még többet, mivel úgy szeretlek téged.
Talán szebb csinosabb?
Akkor mért mondtad rám hogy: Milyen jó csaj vagy!

Megpróbállak kitörölni gyönge kis szívemből.
S jó barátod lenni amikor csak kéred.
De kérlek adj időt feledni...
mert ha közeledben vagyok ez szinte lehetetlenség.

Majd utána újra visszatérek,
jó barátod leszek ennyit megígérek...
de a remény akkor is élni fog,
mert tudd hogy örökké szeretni is foglak!!!

(20)  Milyen jó lenne

Fegyverem fejemhez emelem,
Majd lassan meghúzom a ravaszt.
Nem akarom már megélni a tavaszt.
A sírban nyugalmam lesz végre
S elfeledhetem minden emlékem.
Ott úgy sem számit ki vagyok,
A pokolban majd berúghatok.
Együtt bulizok Luciferrel,
Ki minden este 2 kilót rendel.
Betépünk majd és pörgünk sokat,
De sose felejtsük el a nagyokat.

Repül a golyó fejem felé,
Tollam lassan esik lefelé.
AFC-t hallgatok,
S fejemben kavarognak gondolatok.
Halálra gondolok s szerelemre,
Az élet szúrós töviseire.
Érzem, ahogy gyengül a testem,
S arcomon lefolyik vérem.
Egy pillanatig még észen vagyok
S utoljára még rád pillantok.
Majd látom, ahogy a sírba tesznek
S szépen lassan elfelednek.

(21)  Mit ér...

Mit ér egy szó,

ha mögötte nincs érzelem.

Mit ér egy gondolat,

ha papírra nem vetem.

Mit ér a szerelem,

ha egyedül éled át.

Mit ér egy jó barát,

ki a bajban nem melléd áll.

Mit ér az ölelés,

ha nem szeretetből fakad.

Mit ér a csók,

ha szemed könnyes marad.

Mit ér az életed,

ha nincs kiért megélned.

Mit ér a Hold,

ha éjszaka nem vidám.

Mit ér az érzéki ölelés,

ha nem téged ölel át.

Mit ér a szív,

ha már megállt.

Mit ér a Föld,

ha nem forog.

Mit ér a Nap,

ha nem ragyog.

Mit ér a szem,

ha mindig könnyes,

s mit ér a kéz,

ha remeg.

(22)  Néha

Néha alkonyban élnék
néha a napra vágynék
hegyeket másznék
vízbe szállnék

Néha, ha lehetne
madár lennék
szeleket kergetnék
felhőkbe harapnék.

Néha csak szó lennék
csak egy szó lennék
és szeretnék
ölelnék
csók lennék...

Néha csak néha.
Szerelem lennék
el nem múló,
álomba illő...

Néha semmi nem vagyok
álmomban
mégis
minden vagyok.

(23)  Neked!

Faragok pár rímet Neked,
Hogy ezzel is kedveskedjek.
Ezek a sorok Neked szólnak.
Benne vannak jók és rosszak.

Szemedben a barna szín oly szép,
Csillog benne a reménység.
Hogy ennek csodának soha,
Vége ne legyen soha.

Mosolyod mindig felvidít,
S belém érzelmeket szít.
Mikor magányosan fekszem,
Gondolatom Rád vetítem.

Bár durcás és makacs vagy,
Néha az érvek meghatnak.
S kedvem néha tán elveszed,
Mikor velem vagy feléleszted.

Tudom, hogy nem vagyok könnyű
Eset, de így is feltüzellek.
Mióta barátságunk lángra lobbant,
Együtt vagyunk jóban, s rosszban!

S ha sors máshogy nem hozza,
Együtt kelünk hullámokra.
Melyet az élet elénk sodor,
Együtt vesszük bátran, s vadul.

Mert ez a két érző lélek,
Eggyé forr, ha megfékeznek.
S tombol, ha erős az akadály,
Ám legyőzi ez a féktelen akarat.

Melyet egymás iránt érzünk,
S ebből soha nem engedünk.
Legyen így, ameddig csak lehet,
Ezzel mondom el, hogy Szeretlek.

(24)  Nem szeretsz

Fáj a szívem, mert téged szeret.
Fáj a lelkem, mert te nem szeretsz.
Fáj az élet, mert megbántasz.
Fáj minden perc, s fáj a végtelen.
Semmibe veszel s én mégis szeretlek.
Ha vágysz rám midig megkapod testemet.
Hiába mondok bármit, te nem hallod meg.
S a létemet semmibe veszed.
Ha haragszol én akkor is veled vagyok,
pedig nem érdemled meg.
Nem hívsz fel soha, s nem írsz,
s nem veszed észre, ha a másik sír.
Nem érdekel téged velem mi van
Úgy gondolod a te bajod mindennél fontosabb.
Kezet emelnél rám, de nem teszed,
mert tudod akkor elhagyom életed.
Úgy érzem csak vigaszod vagyok,
s nélkülem csak sötétek a nappalok.

 Számodra én csak egy tárgy vagyok,
pedig igenis emberlény vagyok.
Azt hiszed nélküled én nem léteznék,
s azért vagyok veled.
Csak ne lepődj meg,
ha egy napon már nem leszek melletted.
Széttépsz minden gyönyörű emléket,
s én ezt mind eltűröm néked.
Csak az a kérdés még meddig bírom.
Szívem már annyira megrepedt,
hogy lehet többé már soha sem nevetek.
Ha kinézek az ablakon s ott állsz,
a szívem más ritmusra vált.
Gyorsabban ver, s hevesebben,
de a lelkem tudja nem szeretsz engem.
Bár minden újra jóra fordulna,
s még egyszer a szíved lángra gyúlna.
Akkor minden szép lenne.

(25) Nem több, mint barát

Miközben karjaival átölel,
Sírni tudok csupán.
Hozzá simulok, védtelen, bután.
Hogy mire a könny? - nem tudom.
Nap nap után a megoldást kutatom.
Kutatom, hogy tudjak a kérdésre felelni:
Miért nem tudom őt ugyanúgy szeretni,
Mint ahogyan ő szeret engem.
Miért nem tudom oly melegen ölelni,
Mint mikor hideg éjszakán magához húz,
És akkor olyan közeli minden, mégis oly távolra nyúl.
Folyvást a múltbéli árnyak kísértenek,
De ő sose mondja, hogy: nem értelek.
Mert tudja... tudja, nem könnyű feledni -
Miért nem tudom hát igazán szeretni?
Miért csak egy barát, ha lehetne több?
Miért vagyok folyton kétségek közt?
Gyengéd, bátor - mégis fél, mikor mellettem áll,
Mikor könny csordul a szeméből, megvigasztalnám.
Mégis nekem ő nem több, mint egy barát,
De ha elveszteném, nem lenne még egy olyan erős vár,
Kiben támaszra lelnék, ha valami fáj.

(26) Nem tudom...

Nem tudom mit írjak

s ha írok az mit ér.

Nem tudom mit tegyek,

hogy végre szeressél.

Nem tudom mit mondjak, hisz csak szavak

s szívednek semmit sem mondanak.

Szíved nem érzi amit kellene

s így minden csak üres mint a lelkem.

Nem tudod mit érzel

s azt sem mit nem.

Csak azt tudod

mit neked mondanak kedvesen.

Nem tudom mit tegyek

s ezt még meddig bírom.

A barátok,

számodra úgyis fontosabbak.

Nem számítok neked

hiába szeretném,

de ha neked így jó,

tovább már nem vagy enyém.

Akkor nekem már nem kellesz

s majd megbánod egyszer,

hogy elhagytad azt ki téged

tiszta szívből szeretett.

Ha neked jó én nem állok az utadba,

elmehetsz ha akarsz.

Csak annyit kérek tőled,

hogy ha pár év múlva találkozunk

annyit mondj ''Szia!"

Nem kell, hogy sajnálj

s ha megkérdezik tőled ki voltam én,

annyit mondj "Egy lány, ki értem feláldozta igazi életét!"

(27)  Szerelem

Kereslek, de nem talállak,

Szeretlek, de meg bántalak!

Szerelmed megfolyt úgy érzem,

Pedig csak szeretsz egészen!

Szemeid oly ártatlanok

S én mégis néha rád támadok!

A torkomban gombóc keletkezik,

S az ereimben a vér még csörgedezik.

Halkan suttogsz valami szépet,

Mégis olyan mintha a világnak ordítanád szenvedésed.

Rámhajolsz s megcsókolod ajkam,

De érzem szíved boldogtalan.

Szerelmed rég hiába való,

Hiszen az én szívem csaló.

Megcsalt téged egy őszi éjszakán,

Mikor egy fiu várt reám.

A fiu szét tépte szívemet,

De a sir majd mindent eltemet.

Akkor te megbocsátottál,

S esküt is fogadtál.

Elmondtad mik a feltételek,

Én belementem, mert szeretlek.

A könnycseppet még nem tudtam szemedből kiűzni,

De szerelmemről remélem megtudtalak győzni.

Mikor látom szemedben a fájdalmat

Szívem megreped,

Mert tudom, hogy én törtem össze szívedet.

Csak egy dolgot higgy el nekem

Jobban szeretlek, mint a saját életem.

(28)  Szeretni fáj

Hiába a vágyódás,
A viszonzatlan sóvárgás,
Fájdalom van a szíveden,
S könnycseppek a szemeden.

Körötted minden rózsaszín,
A lufik alakja is szív,
De kit szeretsz nem áll melletted,
Egy másik lányt szeret helyetted.

(29)  Sztem...

Szerintem nincs értelme erre várni,
erőm nincs székre állni,
hogy túl nézzek a múlton,
túl tegyek ezen a dolgon.
Mi bánt engem, ezt kérded?!
Elhagytál másért, remélem érted!
Azt mondtad legyünk együtt örökre,
behunytam szemem, és eltűntél mellőlem.
Szeretlek és szeretni foglak.
Nap lenyugszik, jön majd holnap.
Csókolni akarsz, de már késő.
Szeretlek, de legyen ez a végső.
Az élet nehéz küzdelem.
Játék lett már a Szerelem?
Kérdezem ezt Istentől,
de mire választ lelek, már túl késő.
Szerintem az élet nem ebből áll,
hogy feladjuk és nincs tovább.
Tovább mindig lesz hisz jön a jövő,
nem tudjuk mit hozz, majd eldől.
Szerintem az élet egy játék,
mit végig kell csinálni.
Feladni nem szégyen,

tovább lépni nagy siker.